Dr. Várady János-Díjasaink

Dr. Várady János-Díjban részesültek 2006 óta

Palotai Edit - 2022.

Holik Zoltánné - 2022.

Dr. Tímár Tibor - 2021.

Rab Mária - 2020.

Szabadosné Vastag Edina - 2019.

Dombóváron született. Általános iskolai tanulmányaimat Szakcson, a helyi általános iskolában végezte, majd 1993-ban a Béri Balogh Ádám Gimnáziumban folytatta, ahol 1997-ben érettségizett. 1998-ban pedagógiai asszisztens és gyermek-és ifjúságvédelmi felelős végzettséget szerzett.

2003-ban szociálpedagógusként diplomázott a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Karán, Győrben. 2007-ben egészség-fejlesztő mentálhigiénikus képesítést, 2013-ban pedig szociális szakvizsgát tett.

1998-ban a szakcsi általános iskolában napközis nevelőként állt munkába, ahol hat évet töltött gyerekek tanításával, majd 2004-ben a szakcsi Idősek Otthonában dolgozott, mint mentálhigiénés munkatárs. Itt került kapcsolatba legelőször az idős emberekkel és a segítő szakmával.

2010-től nappali ellátás vezetőként került a Tamási és a Városkörnyéki Önkormányzatok Szociális Integrációs Központjához. 2014-ben az Intézmény vezetőjévé nevezték ki.

Vezetése alatt a Tamási és a Városkörnyéki Önkormányzatok Szociális Integrációs Központja ellátási terület a hat új községgel bővült, így összesen, - Tamási központtal – már 15 településen látja el a szociális alapellátást, amelybe beletartozik a házi segítségnyújtás, az idősek nappali ellátása, a szociális étkeztetés, valamint a demensek betegek ellátása. A város önkormányzatával együttműködve 2015-ben, Tamásiban is bevezetésre került a tanyagondnoki szolgálat, amely főleg a külterületen élők szociális ellátását javította.

Irányításával került létrehozásra az intézmény keretein belül működő, az egész járás területén illetékes Családsegítő-és Gyermekjóléti Központ.

Vezetése alatt folyamatosan fejlődik, szépül és egyre otthonosabbá válik az intézmény Rákóczi utcai központja és a vidéki telephelyek is. Több alkalommal sikeresen pályázott eszközök, bútorok, gépjárművek beszerzésére. Az egyre bővülő ellátotti létszám azt jelzi, hogy az idősek és a rászorultak szívesen töltik itt az idejüket. Számos kulturális program, rendezvény, kirándulás színesíti a hétköznapokat.

Az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően mára teljesült az intézmény küldetése: amelynek lényege, hogy az ellátási területükön élők szociális helyzete, egészségi vagy mentális állapota miatt nehéz élethelyzetbe került egyéneknek, családoknak az életminőségét és életkilátását hosszú távon és eredményesen javítsa, segítse.

Házas, két gyermeke van, egy 11 éves kisfiú, és 7 éves kislány édesanyja.

A fentiek alapján kérem és javaslom Tamási Város Önkormányzati Képviselő-testületének, hogy Szabadosné Vastag Edina kiemelkedő és sokoldalú munkáját „Dr. Várady János-díjjal” ismerje el.

Hermán Istvánné - 2018.

Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait Tamásiban végezte.

1974-ben a Szegedi Állami Védőnőképző Iskolában szerzett védőnői oklevelet.

Első munkahelye a Tamási Tüdőgondozó Intézet volt, ahol Calmette-védőnőként dolgozott: csecsemők, kisgyermekek, iskolások tuberculin szűrővizsgálatával és BCG-oltásával, valamint tbc-s betegek gondozásával foglalkozott.

1981-től 33 éven keresztül iskolavédőnőként dolgozott, Ő volt városunkban az első iskolavédőnő.  Fő feladatai közé tartoztak:

az általános és középiskola i tanulók egészségügyi szűrővizsgálatainak elvégzése,
a kiszűrt tanulók állapotának nyomon követése, és
az iskolai kötelező védőoltások megszervezése, lebonyolítása.

Ibolya nagyon gondosan dokumentálta a vizsgálati eredményeket és a védőoltásokat is, neki köszönhető, hogy ma is visszakereshetőek a 20-30 évvel ezelőtt beadott védőoltások is.

1985-ben a Budapesti Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolai Karán már gyakorló védőnőként szerezte védőnői diplomáját, majd 2002-ben Ifjúsági Szakvédőnői képesítést tett.

Ibolya kiemelt feladatának tekintette az egészségnevelést, szívesen beszélt osztályoknak vagy őt megkereső tanulóknak egészséges életmódról, serdülőkori változásokról, párkapcsolatról, fogamzásgátlásról. Szívügyének tekintette, hogy felhívja a fiatalok figyelmét az egészségkárosító szerek: dohányzás, alkohol, drog ártalmaira. Érdeklődő diákokat készített fel évről-évre elsősegélynyújtó versenyekre, ahol ők sikeresen szerepeltek.

Ibolya pontosan, lelkiismeretesen végezte a munkáját, mindig készséges, segítőkész volt tanulókkal és kollégákkal egyaránt. Jó kapcsolatot alakított ki a pedagógusokkal, ezekből a kapcsolatokból életre szóló barátságok is szövődtek. Lelkesedése, hivatásszeretete példaértékű a fiatalok számára. Dolgozik városunkban olyan védőnő, aki Ibolya munkáját látva választotta a védőnői hivatást.
Ibolya az általa létrehozott iskolavédőnői szolgálatban 2014. december elsejéig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Jól működő rendszert, precíz dokumentációt hagyott az utódjára. Nyugdíjas évei is tartalmasan telnek, elsősorban családjának jelent mindig elérhető biztonságot. Lelkes és értő színházrajongóként gyakran látogat el előadásokra, koncertekre, és nap mint nap találkozhatunk vele Tamási utcáin kutyáját sétáltatva. Ha beszélgetünk vele, elmondja, hogy hálás a sorsnak azért, hogy munkája során azzal foglalkozhatott, amit szeretett.

Dr. Stomfay Zoltánné - 2017.

Lánykori neve: Pintér Irén, 1950. szeptember 11-én született Pincehelyen.

Az általános iskolai tanulmányait Pincehelyen végzete, majd 1969-ben érettségizett Székesfehérváron az Árpád Szakképző Iskolában (korábbi MÜM 323), ahol az érettségivel egyben rádió- és tévéműszerész szakképesítést is szerzett. Rövid ideig, fél évig dolgozott csak a szakmájában a Videoton gyárban. Szíve azonban hazahúzta a szülőfalujába, ahol adminisztrátorként kapott állást a Pincehelyi kórházban, majd itt később már fogászati asszisztensként dolgozott tovább.

A Pincehelyei Kórházban ismerte meg leendő férjét, dr. Stomfay Zoltánt, akivel 1973-ban kötött házasságot. Az esküvőt követően Csórra költöztek, ahol Irénke Stomfay doktor mellett orvos írnok volt, amíg meg nem született 1974-ben első lány gyermekük, Ramóna.

Ezt követően a család hamarosan visszaköltözött Pincehelyre, majd 1978-ban költöztek Tamásiba, amikor Stomfay doktor átvette Váradi János doktor úr praxisát.

Irénke még 1978-ban munkalehetőséget kapott a Tamási Tüdőgondozó Intézetben, ahol egészen a 2013-as nyugdíjba vonulásáig dolgozott röntgen asszisztensként. Időközben, 1982-ben megszületett a második lány gyermek, Sarolta.

A Tüdőgondozó Intézetben lelkiismeretesen, töretlen munkakedvvel dolgozott 35 éven át. A betegek és a kollégák hamar megkedvelték, sok mindenkit ismert, mindenkihez volt pár jó szava, akin tudott, próbált segíteni.

Irénke 2013. óta nyugdíjas, azóta elsősorban a barátainak és a családjának él, a két fiúunokájában rengeteg örömét leli.

Gyimesi Sándorné - 2009.

Gyimesi Sándorné 1994-ben kezdte gondozói munkáját Tamásiban az idősek Gondozási Központjában. Mivel állandó helyettes volt, így minden gondozói feladatot ellátott. Volt klub gondozó, részt vett a szociális étkeztetésben, a házi segítségnyújtásban, és dolgozott műszakos gondozói munkakörben. A bentlakásos elhelyezési szakfeladatra 2001-től került kinevezésre, azóta is e munkakörben látja el a gondozói feladatokat. Nagy türelemmel, odafigyeléssel látja el az időseket, a szociálisan rászorult embereket. Munkaidőn kívül számos közéleti, kulturális programon vesz részt, ahová az ellátottakat kíséri, biztosítva számukra is a hozzáférési lehetőséget. A szociális munka számára nemcsak egy szakma, hanem hivatás.

Dr. Takács Imre - 2006.