Tamási: fürdőváros a gyulaji erdő ölelésében

Egy fürdőváros a gyulaji erdő ölelésében – ezzel a címmel jelent meg egy Tamási városát bemutató kiadvány, amelyet a városi könyvtár egyik polcán láttam pihenni. A cím sokat elárul a városról, mert annak két fő turisztikai vonzereje a termál fürdő, valamint a parkerdő. E kettő pedig szinte közvetlenül egymás szomszédságában található meg. Szóval, ha valaki Tamásiba tervez nyaralást, az kirándulós és pancsolós programokat is szervezhet.

Én a belvárosban kezdtem a település felfedezését. Az első tapasztalatom az volt, hogy kényelmesen elrendezett és javarészt szépen felújított központjuk van a tamásiaknak. Minden egy helyen megtalálható, a polgármesteri hivatal, a kormányablak, a művelődési ház, a könyvtár, a piac és még sok egyéb viszonylag kis helyen koncentrálódik. Ennek egyetlen hátránya, hogy ingyenes parkolót viszonylag nehezebben lehet találni (az önkormányzat épülete előtti parkoló díja sem megfizethetetlen).

A hétköznap kora délutáni órákban is mozgalmas volt a városközpont, sokan várakoztak a buszmegállókban, néhány fiatal beszélgetett a könyvtár előtti téren, a boltokban jöttek mentek az emberek, a napsütésben a retró fagyizó bódéja előtt is bőszen koptatta a fagyit egy csoport középkorú úr. Ráadásul a központ egy részét betöltötte a Würtz iskolából kiszűrődő gyerekzsivaj. Nem mondhatnám, hogy nagy nyüzsgés volt, de élettelinek tűnt a város.

Hamar sikerült is szóba elegyednem néhány hölggyel. A kérdésemre, hogy milyen Tamásiban élni, milyen pozitívumokat, esetleg negatívumokat lehet felsorolni, azt mondták, hosszú lesz a lista. Megkérdeztem, hogy melyik oldalon, de a felsorolásból kiderült, hogy inkább a pozitívumok felé billen a mérleg nyelve. Bevásárlási lehetőségekből van bőven, a nagyobb áruházláncok közül több is képviselteti magát a településen, a műszaki cikkáruháztól, a kínai bolton át egészen a turkálóig mindenféle üzlettípus megtalálható. Szórakozási lehetőség szintén akad. A művelődési ház szinte minden napra kínál programot, vannak mozi vetítések és színházi előadások is. A civil és a sport élet is élénk, szóval aki ki szeretne mozdulni, annak van rá lehetősége. Kiemelték, hogy fejlődést vesznek észre a városon, több közterület és középület is megújulhatott az elmúlt években, kiterjedt kerékpárút-hálózat épült ki, amelyen elérhetőek a környező festői, kisebb falvak is.

Összességében, akikkel beszéltem, mind azt vallották, hogy szeretnek Tamásiban élni. Persze néhány negatívumot is említettek. Volt, aki az éjszakai életet hiányolta, és az is szóba került, hogy jó lenne, ha több munkalehetőség lenne a városban.

A gyulaji erdő ölelése
Tamási egyik turisztikai vonzereje a környező növény- és állatvilág. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. parkerdejébe látogatók egy viszonylag rövid túraútvonalon eljuthatnak a miklósvári kilátóig, ahonnan páratlan panoráma nyílik a tolnai tájra. Csekély belépő ellenében bejárhatják a vadasparkot, ahol dám- és gímszarvasokat, muflonokat és vaddisznókat figyelhetnek meg. A közelben található az erdőgazdaság festői horgásztava, amelytől én csak azért menekültem el gyorsan, mert egy napozó siklópárba botlottam. Az ilyesmi megesik vízparton. A tó, a vadaspark és a tanösvény közelében van egy játszótér is. Szóval minden adott ahhoz, hogy egy kellemes napot el tudjon tölteni egy család.

Termálfürdő a városban
Tamási fürdővárosi léte a mélyben rejlő termálvíznek köszönhető. Haloványan emlékszem rá, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt kisiskolásként már csobbantam a strand vizében, de persze az még egészen más volt, mint a mostani fürdőkomplexum. Most a fedett térben van csúszda, dzsakuzzi, élmény- és termálmedence is, utóbbiból kinti és benti is, de nyáron kültéri strand is üzemel. Természetesen szaunázásra és masszázsra is van lehetőségük a fürdőzőknek.

Ott jártamkor – egy átlagos tavaszi hétköznap kora délutánján – viszonylag kevesen voltak a fürdőben, amit minden bizonnyal nagyon élveztek azok, akik ezt az időpontot választották a „pancsolásra”. Killer József is jól érezte magát, és nem csak annak köszönhetően, hogy a nyugdíjazását ünnepelte. Mint elmondta, 10-15 éve jár Nagylókról a Tamási fürdőbe, évente 5-6 alkalommal is. Feleségével szeretik a fürdőt, számukra nagyon jó kikapcsolódás, hogy végigjárják az összes medencét, pihennek a partjukon. Kedvelik a hely nyugalmát és a gyógyvíz – különösen a kinti medence vizének – hatását.

A régmúlt emlékeit rejtik a modern épület falai
Szintén a központban, és egy helyen található a helytörténeti gyűjtemény és a galéria. Bár az utcán egy kis tábla jelzi, hogy melyik udvarba kell betérni, nekem azért okozott egy kis nehézséget a beazonosítása. Persze ez az én hibám: egyrészt, ha múzeumról, helytörténeti gyűjteményről van szó, elsőre egy idősebb épületre asszociálok, másrészt átsiklottam a szürke „Kultúrák Háza” feliraton.

Mindenesetre megérte betérni a felújított épületbe, ahol egyrészt Tamási múltjának tárgyi emlékeit őrzik, másrészt egy állandó és egy ideiglenes művészeti tárlatot is meg lehet nézni.

A helytörténeti gyűjtemény néprajzi terme a mindennapi paraszti élet kellékeit, az ünnepnapok, hétköznapok viseletét, a házak berendezési tárgyait mutatja be. Érdekes kontrasztot alkotnak a régi tárgyak a modern épülettel. A történeti terem nevének megfelelően a település történetét, legjelentősebb személyiségeinek életrajzát, valamint egy asztalos műhely berendezését tárja a látogatók elé. Ezen kívül egy kovácsműhelybe is betérhetnek az érdeklődők, és régi képeslapok tükrében is megismerhetik Tamásit. Tudomásom szerint a kiállítás legjelentősebb darabja az 1819-ből származó céhkancsó, amelynek egykori tulajdonosa a tamási takács céh volt.

Az ideiglenes tárlaton egy helyi származású fiatal tervezőgrafikus, Bordás Melinda látványos munkáit nézhettem meg. Az állandó tárlat kiállított képeit Könnyü László (tamási születésű, Amerikába kivándorolt tanár, költő, prózaíró és lapszerkesztő, akiről a városi könyvtárat is elnevezték), valamint családja adományozta szülővárosának egy múzeum vagy galéria alapjait megteremtendő. Az alkotások között Rippl-Rónai József, Székely Bertalan és Victor Vasarely munkái is megtalálhatóak.

Templom a város szívében
Annak, aki néhány napot eltölt Tamásiban és látnivalókat keres, az egyik lehetősége, hogy meglátogatja a város templomait, köztük a Tamási Nagyboldogasszony Római Katolikus Templomot is. A város szívében található épület elődje a török hódoltság idején odaveszett. A jelenlegi templom alapkövét 1734-ben tette le Fodor István plébános, majd 1745-ben fejezték be az építését. Érdekesség, hogy a déli bejáratnál található szenteltvíz tartót a középkori templom oszlopfőjéből faragták ki.

A 61-es út mentén falatoztam
Tamásiban vendéglátóhelyekben nincs hiány. Legalább négy-öt helyen lehet menüt enni a városban, és ennél több lehetőség is van A'la carte étkezni. Cukrászdából, kávézóból és fagyizóból is van választék.

A lehetőségek közül a város határában, az 61-es út mentén található Szittyó Csárdába tértem be. A vendéglátóhely egy benzinkút mellett található, a berendezés kicsit eklektikus, de kellemes. Ott jártamkor, ha nem is volt teltház, de sok asztalnál ültek és folyamatos volt a mozgás. Persze ebédidőben ez azért nem volt meglepő. Menüztetnek, én ezt a lehetőséget választottam, és kedvező áron kaptam egy jó adag zöldséglevest, meg egy bolognai spagettit. A minőség ellen nem volt kifogásom. Főételből egyébként két választási lehetőség van, és természetesen lehet étlapról is rendelni. A vendégeket és a pincéreket figyelve az volt a benyomásom, hogy sokan kedvelik a helyet és visszajáró kuncsaftok, de idegen ajkúak, turisták is akadtak az ebédelők között.

Szöveg, kép: Hargitai Éva
Forrás: http://www.teol.hu/tolna/kozelet/tamasi-furdovaros-a-gyulaji-erdo-oleleseben-667252