Tisztelt ünneplők! Kedves tamásiak!
Augusztus 20-a az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, Szent István király ünnepe a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja.
Azé a királyé, aki államot alkotott, és ezáltal is biztosította nemzete megmaradását. Szent Istvánt elsősorban nem a hadjáratai, nem a csatákban aratott győzelmei tették naggyá, hanem alkotó tevékenysége, a közigazgatást szervező munkája, teremtő gondoskodása. A rend és az igazság, az önmaga által is betartandó és betartott jó törvények híve volt.
Porga Ferenc ünnepi beszéde 2016. augusztus 20-án
Életművének alapgondolata: felelősséget kell viselnünk utódainkért, védelmeznünk kell az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet; összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet. A közösség erejének és minden ember megbecsülésének alapja pedig a munka, az emberi szellem teljesítménye.
Első királyunk ezekre a pillérekre építette, ezekre az értékekre alapította a magyar államot, ezekre a keresztény értékekre, mert
Szent István KERESZTÉNY MAGYAR ÁLLAMOT ALAPÍTOTT, nem muszlimot,
Szűz Mária, a Boldogasszony oltalmába ajánlotta az országot - vele a Magyar Szent Koronát - és nem Mohamed profétáéba
nem szandzsákokat szervezett, hanem vármegyéket, amelyek élére nem pasákat nevezett ki, hanem ispánokat
a falvakba nem mecseteket építtetett, hanem templomokat
nem arab nyelven alkotott törvényeket, hanem a latin betűs írást honosította meg,
csak azokat engedte be az országba, akik dolgozni akartak és tudtak és érkezésük a magyarság érdekeivel nem volt ellentétes
Utódai folytatták művét: az Árpád-házi királyaink erős, keresztény állammá építették a középkori Magyarországot. Az Anjouk, Zsigmond és Hunyadiak idején országunk Európa egyik legerősebb középhatalma lett. Történelmünk során keresztény, európai értékeinket egy pillanatra sem adtuk fel, mi voltunk a kereszténység védőbástyája, akik, - óriási áldozatok árán - megvédték a kontinenst a török veszedelem elől.
Ezzel kapcsolatban többen felvetik ma is a kérdést ma is: miért nem engedtük át a törököt az országon, had rabolják nyugodtan a német falvakat, városokat. A válasz egyszerű: Azért nem, mert abban a korban ez elképzelhetetlen lett volna: egy keresztény nemcsak saját országát, családját védte, hanem minden európai keresztényét, még ha korábban vele ellenséges viszonyban is voltak.
A mohácsi csata előtt az összes keresztény lovag levette a csizmájáról a sarkantyúját, elvetve ezzel a csatából való menekülés lehetőségét. Oda is vesztek mind egy szálig.
Az oszmán törökök kiűzéséhez Európa szinte összes országából érkezett segítség. Magyarok, németek, lengyelek, olaszok, spanyolok, együtt harcoltak Buda felszabadításáért.
Mondhatnánk: mindez csupán történelem. De higgyék el, sok tekintetben számunkra is aktuális üzeneteket hordoz, csak éppen le kell fordítanunk korunk nyelvére.
Ma Európában a háború elkezdődött, és itt zajlik a szemünk előtt. Most nem hadseregek vonulnak a Duna völgyében, nem nyílt csatákban, szemtől szembe vívunk harcot, hanem egy szinte láthatatlan, erőszakos, saját kultúránkat meghódítani, elpusztítani akaró hatalom ellen kell védekeznünk.
Mi európai keresztények, ha nem cseleszünk időben és határozottan, akkor nem lesz mit megvédenünk és lassan eltűnünk a történelem süllyesztőjében. Ez a Mi felelősségünk, nemcsak a kormányé, nemcsak az önkormányzaté, hanem minden egyes európaié, minden egyes magyaré, minden egyes tamásié.
István kora és napjaink kora is egy új világ. Valami újnak a kezdete, egy kemény munkával megteremtett új világnak, ahogy az új kenyér is mindig a jól végzett munka eredménye, ami táplálékul szolgál nekünk, ugyanígy István király és utódainak tettei, a magyar népnek táplálékul, iránymutatóul szolgáltak a történelem során és ma is. Megállja a helyét mindaz, amit ő ránk hagyott, irányként meghagyott nekünk.
Ő azóta is itt van velünk, s üzen a legnehezebb időkben is: nem vagytok egyedül, ne féljetek.
